Mik azok a mémek és miért szeretjük őket annyira?

Mémeknek azokat az interneten, ott is főként a közösségi médiában gyorsan terjedő feliratozott vicces képeket, videókat nevezzük, amelyek valamilyen aktuális témára reagálnak. Pedig a mém eredetileg jóval szélesebb jelentésréteggel bírt. Először a ma már harcos ateizmusáról híres biológus, Richard Dawkins használta ezt a szót, akkor még a gén játékos elferdítéseként a kultúra önmagát makacsul átörökítő alapegységét értette alatta. Mémnek nevezte például az olyan, közszájon forgó fogalmakat, amelyek egy-egy komplett gondolatrendszerből terjedtek el annak hatókörénél jóval szélesebb rétegben. Például ilyen Freud pszichoanalíziséből a „freudi elszólás” fogalma, Jung tanaiból a kollektív tudattalan vagy akár a tízparancsolat.

Innen ered a mai mémértelmezés is, de ma már a közösségi médiában terjedő feliratozott képeket, videókat (gondoljunk például a Bukás című film Hitler-monológjának számtalan verziójára) vagy animált képeket (gifet) értünk alatta. (Ez utóbbiak közül talán a zavartan körbenéző John Travolta a legelterjedtebb példa. Például: „a lányom egy babát kér karácsonyra”.

A magyar mérnök, aki sztár lett – akarata ellenére

A mém készítője általában nem ismert, nem is lényeges – ezért nevezzük online népművészetnek. Persze vannak kereskedelmi céllal előállított mémek, de ezek ritkán hordozzák azt a spontán humort, ami miatt a valódiak olyan hatékonyan terjednek. A mém alapanyaga lehet egy népszerű film jelenete vagy akár egy-egy ismeretlen figura, aki stockfotóként vagy ismeretlen forrásból válik mémmé. A legismertebb ilyen ismeretlenül nemzetközi mémszereplővé vált figura Arató András, aki „Hide the Pain Harold” néven lett számtalan mém szereplője. Mindezt úgy, hogy egy stockfotó-adatbázisban szereplő képen egy laptop mögött bögrével a kezében mosolyog. A mémek humorforrása itt épp az, hogy az elsőre jónak tűnő hírről hamar kiderül, hogy nem az, és a férfi arcára valamiért ráfagy a kényszeredett mosoly. Ezt általában kétkockás miniképregények formájában tálalják.

Például:

• Nahát, e-mailt kaptam a 14 éves lányomtól
• Nagyapa leszek.

vagy:

• Bárcsak itt lennél – írta a feleségem”
• Épp a temetőben sétál.

Arató András ráadásul, miután akaratlanul világhírű lett, úgy döntött, mivel megállítani nem tudja, inkább meglovagolja ezt a hullámot. Ma már tudatosan felépített kampányokban vesz részt, interjúkban szerepel, azaz beleállt a róla kialakult „Hide the Pain Harold-szerepbe”.

Persze nem mindenki örül, ha mémmé válik. Az erről szóló hírekből azonban az derül ki, hogy a legtöbben humorral kezelik a dolgot, többen közülük pedig hasznos célokra fordítják az akaratlanul jött népszerűséget. A blokklánc-technológián alapuló NFT bevezetésével ráadásul már digitális tartalmakat is elárverezhetünk. (Az NFT rövidítés nem helyettesíthető tokent jelent, azaz egyedi digitális értéktárgyat. NFT segítségével árverezhették el például a világ első SMS-ét, és így értékesítik a digitális műalkotásokat is – például az első mémek egyikét, a szivárványcsíkot húzó repülő macskát.) Az ötévesen egy égő ház előtt lefotózott Disaster girl („katasztrófalány”) például a tandíját finanszírozta abból, hogy a híressé vált kép NFT-jét tavaly félmillió dollárért, azaz majdnem 150 millió forintért értékesítette.

És hogy nekünk, fogyasztóknak mit ad a mém? A humorforrás mellett – mint minden jó humor – egyfajta cinkosságot, közösségérzetet. Mivel a humor általában egy ismert dolog újramondása újfajta szemszögből, a felismerés öröme egyben az összetartozás megnyugtató érzésével is jár: nem vagyunk egyedül. Erre pedig a jelenlegi világban nagy szükségünk van.