Okostelefon a családban: hogyan kapcsolódhatnak egymáshoz jobban a generációk?
Sokszor az okostelefont hibáztatjuk, ha a családtagok nem értenek szót egymással. Bár a gyerekek, unokák életében tényleg nagy szerepet tölt be a digitalizáció, ez önmagában még nem indokolja, hogy eltávolodjunk egymástól. Sőt, a megfelelően átgondolt digitális stratégiával teljesebbé tehetjük a családi életet, és minőségi közös élményeket szerezhetünk. Erről beszélgettünk Tóth Krisztina klinikai szakpszichológussal és családterapeutával.
Mennyire távolítja el az idősebb és a fiatalabb generációt a digitalizáció?
Két dolgot emelnék ki, ami a digitalizáció kapcsán nehezen érthető és élhető meg az idősebbek számára: az egyik a tempó, a másik a határtalanság. A tempó alatt azt értem, hogy a digitális világban sokkal gyorsabban és sokkal több tartalom kerül fel, és több hatás éri a fiatalokat, mint az offline világban. Ez többek között hatással van a figyelmükre és a kommunikációjukra is.
A nagyszülők idejében az számított, hogy az utcában, környéken lakó banda tagjai mit csinálnak, miről beszélgetnek. Közösen hallgattak rádiót vagy mentek moziba, és személyesen beszélték meg a programokat. Ehhez képest óriási változás, hogy az online jelenlét által a mai fiatalok beleláthatnak a világ másik felén élő tinédzserek mindennapjaiba, gondolataiba. Azáltal, hogy a különböző netes platformokon ilyen sokféle inger éri őket, ezer és egy szempont szerint alakíthatják ki a stílusukat és az identitásukat, ami amúgy is gyorsan változik ebben az életkorban. Ez a tempó az, ami kihívást jelenthet az idősebbek számára, akik amúgy is lelassulóban vannak.
A másik nehezen értelmezhető szempont az örökös elérhetőség, a határtalanság, hogy szinte mindig jelen van valaki, aki “belebeszél” a családi életünkben zajló eseményekbe. Ezt sokan úgy élhetik meg, hogy a másik személy fontosabb, érdekesebb, mint mi, folyton magára vonja a figyelmet és megakasztja a beszélgetést. Szóval a tempóból és a határtalanságból fakadó különbségeket mindenképp érdemes tudatosítani és empátiával kezelni.
Hogyan lehet áthidalni ezt a távolságot?
A generációk kapcsolatának alakulása attól függ, hogy milyen a viszonyuk egymással, hogyan alapozták meg, amikor a gyermek még kisebb volt és jobban nyitott a szülei, nagyszülei irányába. Ha korábban a mindennapjaik része volt az offline játék, beszélgetés, és ez jó érzéssel töltötte el mindkettőjüket, akkor később is beépül ez a típusú kapcsolódás. Ha a generációk már ritkábban találkoznak, mert a kamaszok több időt töltenek például a barátaikkal, akkor ez a fajta offline együttlét egyfajta rituálévá válhat, amihez jó visszatérni és felidézni azokat az érzéseket, amelyek ezekhez a tevékenységekhez kapcsolódtak.
Pár perces, vagy jobb esetben pár órás intenzív egymásra figyelés után szünetet szoktunk tartani, amikor a gyermek és a felnőtt is a megszokott rekreációs módon töltheti az idejét; a kamasz ránéz az üzeneteire, a nagypapa odakapcsol a kedvenc sportadójára, a nagymama a sorozatára, vagy kimegy a kertbe és gondozza a virágait. Ennek az a lényege, hogy “csekkoljuk” mi történt, amíg távol voltunk.
Emellett pedig tudatosan tegyünk érte, hogy részeseivé váljunk egymás világának. A fiatalabbaknak azt tanácsolom, hogy meséljenek szüleinknek, nagyszüleiknek arról, hogy mit csinálnak a neten, mutassanak nekik izgalmas YouTube vagy TikTok videókat, és legyenek türelmesek idősebb rokonaikkal. A digitálisan tapasztalatlanabb családtagok pedig ne zárkózzanak el teljesen az okostelefonok világa elől. Nyissanak az új élmények felé, mert ezzel közelebb kerülhetnek unokáikhoz, és próbálják meg örömüket lelni az új dolgok elsajátításában!