Sose kommenteljünk olyat, amit élőben nem mondanánk a másik szemébe
Milyen szabályai vannak a netikettnek?
Felmérések szerint SMS-ben és e-mailben bizonyos megfogalmazások sértőbbnek hatnak, mint élőben. A tárgyilagos kijelentéseket például sokszor agresszívabbnak érzékeljük, mint amilyennek a másik szánta. Ezt a hiányosságot kitölthetjük azzal, ha írásban sokkal formálisabban kommunikálunk, mint ahogyan személyesen tennénk. Tehát ha kiemelten odafigyelünk az udvariassági formákra és a megszólításokra, akkor elkerülhetjük, hogy oktalanul megbántsunk másokat.
Emellett a trágárság is kerülendő az interneten. A magyar kommentkultúrát nagyon sok indulat jellemzi, és sokszor úgy tűnik, hogy mindenki gyorsan felkapja a vizet. Azt javaslom, hogy mindig iktassunk be néhány percnyi eltűnődést azon, hogy milyen következményekkel járhat, amit a közösségi médiában mondunk vagy teszünk. Hiteles információink vannak az adott témáról? Megbánthatunk valakit a véleményünkkel? Esetleg később mi magunk is megbánnánk, amit mondunk? Akkor inkább ne írjuk le!
Hogyan ne legyünk kellemetlenek az interneten?
A netes felületen illendő a tárgyhoz ragaszkodni, vagy legalábbis jelezni, hogy most témát kívánunk váltani. Az érzelmek kifejezésében érdemes óvatosnak lenni, mert a nonverbális jelek nélkül nehezebb érteni a hangsúlyokat. Ugyanez vonatkozik a vallási, politikai nézetekre és a szexuális jellegű megnyilvánulásokra is – ha nem erről folyik párbeszéd a kommentszekcióban, akkor inkább mellőzzük őket.
A kommunikáció terjedelmével sem illik kellemetlenséget okozni. A spammelés az, amikor kéretlenül borítunk rá valakire tartalmakat. A levelezőrendszerek már automatikusan kiszűrik ezeknek a zömét, de a konkrétabb, személyes helyzetekben is érdemes megfontolnunk, hogy milyen mennyiségben osztunk meg híreket, képeket, eseményeket, játékokról szóló meghívólinkeket.
A mai netes gyakorlatban nagyon népszerűek a zárt csoportok. Ezeknek általában saját szabályzatuk van, amit az adminok, azaz a közösségek vezetői szoktak meghatározni. Ezzel mindenképp kerüljünk képbe és tartsuk be őket, hogy tekintettel legyünk a csoportban lévőkre.
Milyen következményei lehetnek annak, ha valami bántó vagy sértő dolgot kommentelünk?
Az online zaklatás egyik jellemzője, hogy a zaklató gyakran nem is tudja, milyen súlyos következményei lehetnek a szavaknak. Ez fokozottan igaz az anonim helyzetekre. A közösségimédia-felületek többsége hozzá akar láncolni minket a saját polgári identitásunkhoz, tehát azt várja tőlünk a Facebook, hogy a valós személyazonosságunkkal legyünk jelen. Ez jogilag azt jelenti, hogy felelősséget kell vállalnunk azért, amit ott mondunk, teszünk. Kevés olyan helyzet van már, ahol anonim módon lehet megnyilvánulni. Ez az etikett szempontjából dolog, mert a névtelenség álarca mögé bújva az emberek gátlástalanabbak, felelőtlenebbek és agresszívabbak lehetnek.
Mi jellemzi a különböző generációk kommunikációs stílusát?
Fontos tudatosítani, hogy a generációk kommunikációs stílusa közt vannak különbségek. A közösségi média inkább egy informális közeg, ahol az idősebbek hivatalosabban fogalmaznak a fiatalabbaknál. Például bemutatkoznak, megszólítással kezdik a kommenteket és alá is írják azokat. Vagy megköszönik, ha egy csoporthoz csatlakozhattak, mert a befogadást gesztusnak érzékelik. Tehát nem a megszokott sémákat alkalmazzák, de ezzel nincs semmi baj.
De vannak olyan jelenségek, amelyek kellemetlenek tudnak lenni. A szeniorokra jellemző, hogy a netes közösséget túl familiárisan kezelik, tehát úgy viselkednek, mintha mindenki a barátjuk vagy a közeli ismerősük lenne. És akkor például a gyerekeikről vagy unokáikról olyan képeket, tartalmakat osztanak meg, amelyek kellemetlenek lehetnek a fiatalabb rokonaik számára. Az is előfordulhat, hogy egyfajta önkéntes MLM-ügynökként túlságosan sok tartalmat osztanak meg vagy meghívókat küldenek. És az sem szerencsés, ha idősebb férfiak fiatal lányoknak bókolnak kommentben – akkor is, ha nem rossz szándékból teszik. Azt javaslom, hogy a segítők beszéljék meg ezeket a szüleikkel, nagyszüleikkel, és adjanak tanácsokat nekik!